Fenyőfaküldetés újratöltve
2010.12.16
Tavaly a hó is eleredt, amikor az osztálykarácsony után elindultak a feldíszített fával a Bartók Béla úton, hullottak a díszek, a szaloncukrok a fehér paplanra, amit a lányok szedegettek össze egy díszzacskóba, nehogy kevesebb érjen oda, mint amivel elindultak. Sötét, kicsit hideg lakásban fogadták őket, tán mert szégyellték a szegénységet, tán mert nem volt villany és az anyuka hosszan integetett a meghatódott gyerekek után, akik úgy érezték, még a hó is azért hullik, mert olyan szép pillanat ez.
Az Újbudai Humán Szolgáltatóközpont volt tavaly is a segítségünkre, idén is őket hívtam, a vonal túloldalán egy másik hölgy volt, aki meghatódva köszönte meg ezerszer ezt az apró gesztust. Holnap egy fa indul el, ami sokáig zöld marad, mert úgy lett választva, díszekkel egy budai lakásba, ahol egy rokkant nyugdíjas nagymama neveli egyedül 12 éves unokáját, mert az édesanya meghalt.
Ezt nem azért írtam, hogy pr-bejegyzés szülessen. Csak jelzem, vannak apró gesztusok, egy rendezvény után kidobott fa, pár jó szó, ami másnak az egész világot jelenti. Tanítsuk gyerekeinket, tereljük efelé, hogy a lelkük meg tudjon szólalni.
SZMK-s anyuka vagyok, néha annyira tudok haragudni ezekre a kamaszokra. Sokszor bántóak, bár nem is tudják, hogy a másik embert megsértik, megsebzik, mert nem szándékos. Kamaszok, akik keresik az utat. A mi dolgunk meg az, hogy ezt az utat kis lámpásokkal szegélyezzük, hogy fényt kapjanak és ne csak nőjenek, mint a dudva, hanem gyönyörű bokorrá cseperedjenek, aztán erős, nagytörzsű fává.
Köszönöm ezeknek a gyerekeknek, hogy számtalan csodát lehet velük véghezvinni.
Mindenkinek áldott, békés karácsonyt!
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
